A stílus dekonstrukciója: Picasso, Le Nain, a klasszikus hagyomány és a képalkotás modernizácója

A tanulmány a modernitás kérdését a művészet történetének kontextusában vizsgálja. Az ún. modern művészetet a hagyományos művészi praxisok és a társadalmi megbizatások modernizációjaként, azaz a művészet intézményi elkülönülésének, autonomizálódásának és a művészi (ill. a róla való) tudás fokozatos szakszerűsödésének és növekvő önreflexiójának folyamataként igyekszik megragadni. Ez az igény ölt testet a modern festők múzeumi gyakorlatában, a régi mesterek intenzív tanulmányozásában. Esettanulmányként Picasso Hazatérés a keresztelőről, Le Nain nyomán c. festményét elemzem, amelyben a modern festő dekonstruálni igyekszik 17. század zsáner stílusát formátum, méret, színhasználat, ecsetkezelés és a képsík felfogása tekintetében épp az ellenkezőjét csinálja, mint Le Nain. Eközben eltéríti eredeti stílusalkotó funkciójától a pointillizmus kölcsönvett eszközeit is. Picasso késő modern mesterként szemlét tart a festő rendelkezésére álló történeti eszközök rezervoárja felett.

Kulcsszavak: modernizáció, múzeum, műértés, Picasso, Le Nain, pointillizmus,
képsík, szín/festék, faktúra