Az elidegenedés kultúrára tett hatása – avagy az európai civilizáció vége (?)

Az előadás azon hegeli, marxi gondolatnak az elemzésével indít, amelyet egyrészről Hegel A szellem fenomenológiájának híres uralom (Herrschaft) és szolgaság (Knechtschaft) fejezetében elsőként megfogalmaz, majd azt felhasználva Marx egyik legfontosabb esszéjében (Entfremdete Arbeit, 1844) ebből levezeti az elidegenedés (Entfremdung) fogalmát. Ez az előadás egyik vetülete. Marx nagyon pontosan leírja az elidegenedés egyes fázisait, amelynek végpontja az ember önmagától való elidegenedése. Ezt már nem fejti ki, hanem olyan utódokra „hagyja”, mint mondjuk Nietzsche (utolsó ember, félresikerült), Kierkegaard (árnyékegzisztencia), illetve a 20. század számos írója, filozófusa Kafkától Satrtre-ig. És persze a sort hosszan lehetne folytatni, nem elfelejtkezve a pszichoanalízis nagyjairól. Ez immár szinte felmérhetetlen hagyomány. Amivel viszont sem Hegel, sem Marx nem foglalkozik, az a kultúrától való elidegenedés. Az előadás második része pontosan ezzel foglalkozik, megpróbál rámutatni, hogy a civilizált világ alapjait manapság milyen hatások érik, és hogyan reagál erre az egyre inkább magát (talán jogosan) idegennek érző ember ebben a valóban egyre idegenebb világban. A kérdés megmarad: vajon az ember idegenedik el a kultúrától, vagy a kultúra az embertől.

Kulcsszavak: Marx, Hegel, elidegenedés, iszlám, woke