Szabadkőművesség és modernizáció Magyarországon

Dolgozatom tézise szerint a magyar szabadkőművesség két periódusban járult hozzá a magyarországi modernizációt megalapozó folyamatokhoz: a 18. század utolsó harmadában és az 1886–1914 közötti időszakban. Befolyásával, szerepével kapcsolatban igen adekvát a konferenciafelhívás kérdése: a fennállóhoz való kritikai viszonyulás a komfortábilis rend megzavarását jelenti-e, avagy a megszokott rend instabillá válására adott egyik lehetséges választ? Ez a konstruktív kritika, utal rá a felhívás, nem pusztán elutasítja, bírálat tárgyává teszi vagy megtagadja az ó világát, hanem azzal szemben állításokat, tartalmakat és programokat fogalmaz meg. Amit eddig jónak, igazságosnak, igaznak és szépnek gondoltunk vagy hittünk, arról kiderül, hogy valójában nem is az: immár más a jó, az igazságos, az igaz és a szép. Ilyen gondolatok kidolgozásának műhelyei voltak a szabadkőműves páholyok. A modernizációt mai analitikus fogalomként használom: a 18. századi források újításról, a változtatások szükségességéről szólnak, a 19–20. század fordulóján leginkább a művészetekkel és társadalomtudományokkal kapcsolatban használják a modern fogalmát.

Kulcsszavak: modernizáció, szabadkőművesség, társadalomkritika