A kánon megkérdőjelezői és a múlt eltörlői: Modernitás versus rombolás

A modernitás nem korszaknak, hanem állapotnak értelmezhető: nem „válságban van”, hanem maga a válság, amely a fennálló rend állandó kritikáját és megújítását hordozza. A múlthoz való viszony kettős: a hagyomány újraértelmezése vagy radikális elutasítása (például futurizmus, cancel culture). Az emlékezetpolitika, a „gyorsuló idő” (Koselleck), a kulturális ipar és a digitális média egyaránt gyengítik az autonómiát és a történeti önismeretet. A modernitás akkor őrizheti meg teremtő energiáját, ha a hagyományhoz való hozzáférése s annak hermeneutikai elsajátítása, valamint a mindenkori adott autoriter hatalommal és a hatalom által rögzített kánonokkal szembeni emancipációs törekvése egyensúlyban marad. A „láncolat” megbomlása így nem a múlt eltörlését, hanem a megértés helyreállítását és a folytonos újraértelmezés szükségességét teszi nyilvánvalóvá.

Kulcsszavak: modernitás, kánon, válság, történelmi emlékezet; hermeneutika,
újraértelmezés, cancel culture